|
Képhez vagy ábrához tartozó felirat |
|
GAZDASÁGI ÉLET Moldova egy kicsi, sűrűn lakott, kedvező mezőgazdasági klímával és kiváló termőtalajjal rendelkező ország, amelynek gazdasága mindig is az agráriumra épített, a mai napig a mezőgazdaság és a feldolgozóipar adja a bruttó nemzeti össztermék 60%-át. Jellemző számadat, hogy az ország lakosságának a többsége jelenleg is községekben lakik. Mivel ipari nyersanyagkincse, kőolaj-, illetve földgázkitermelése egyáltalán nincsen, az ország ipara erősen importfüggő. Az egy főre jutó GDP alapján Európa legszegényebb állama, a FÁK országokon belül is a legalacsonyabb mutatókkal rendelkezik az ország. A 90-es évek súlyos gazdasági válságát nagyjából kiheverte az ország, az ezredfordulóra valamilyen szinten sikerült stabilizálni a helyzetet. A korábbi szociális hálót újra kezdik visszaállítani, viszont a korrupció továbbra is probléma. Súlyosbítja a helyzetet, hogy igen jelentősek a jövedelmi különbségek a különböző rétegek, például a fővárosban, illetve az ország többi részén élők között, valamint az, hogy Moldova a régió legeladósodottabb országa: az egy főre jutó államadósság jelenleg 436 USA dollár. A szovjet utódállamok közül Moldovában volt a gazdasági válság a legerősebb. A szovjet időkben az ország egyik legfontosabb élelmiszertermelő körzete volt, minőségi mezőgazdasági termékei, de elsősorban az itt termelt bor igen jelentős részét adta a szovjet piacnak. A Szovjetunió felbomlását követően itt is elprivatizálták az állami vagyont, amiből az egyszerű embereknek semmi nem jutott. A szovjet piac összeomlása, az áremelkedések, az életszínvonal esése, a szociális ellátórendszerek leépítése óriási mértékű társadalmi elégedetlenséget szült. 2000-ig a GDP folyamatosan csökkent. Az 1998-as orosz gazdasági válság is erősen éreztette hatását. Moldova eladósodása ekkoriban kezdődött. 1991-ben még gyakorlatilag nem volt külső államadósság, 2002-re viszont már meghaladta az 1,4 milliárd dollárt, ami az éves GDP 88%-át jelentette. Mezőgazdaság Moldova napjainkig mezőgazdasági jellegű ország: gyümölcs-, dohány-, szőlő- és gabonatermesztés mellett az élelmiszeripar jelentős. Az ország felszíne a Kelet-európai síkság vastag lösztakarójával borított, amelyet a mélyen bevágódott folyók felszabdaltak. Enyhe éghajlata és jó minőségű termőföldje lehetővé teszik a gabonafélék, a szőlő és gyümölcs termesztését. A gazdaság alapvetően mindig is agrárbázisú volt, és a városi gazdaság is az agrárium termékeinek feldolgozására, illetve az ezekkel való kereskedésre épült. a termelés nagy részét az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek biztosították. Borászat A moldáv gazdaság egyik legfontosabb ágazata a nagyon magas szintű borászat. Elsősorban az ország déli területein találunk nagy kiterjedésű szőlőültetvényeket. A nagy borfeldolgozó üzemek Kisinyov közelében összpontosulnak—Cricova, Ialoveni, Mileşti Micii a leghíresebbek. A kiváló minőségű borok az egyik legfontosabb exporttermékei az országnak. Ipar Ipara minimális. A mai Moldovai Köztársaság területe, vagyis a történelmi Besszarábia sohasem tartozott az ipari régiók közé. Ásványkincsekben szegény. Az első szovjet időszak alatt elsősorban a Dnyeszteren túli területen történtek iparosítási kísérletek. A II. világháború után folytatódott az iparosításba főképp Kisinyovban és környékén, de folytatták a fejlesztést Dnyesztermelléki területeken is. A hagyományosnak számító mezőgazdasági feldolgozóipar mellett textil-, és elektronikai iparágakat, valamint gépgyártást (traktor) is létesítettek. Ezeknek a fejlesztéseknek az ellenére Moldova, leszámítva a magas színvonalú bortermelést, mindig is marginális szerepet töltött be a Szovjetunió gazdaságában. A gorbacsovi alkoholellenes politikát a borászat is megérezte.
KÖZIGAZGATÁS Moldovát 5 város (Municipiu) 32 Kerület (Raion/Járás) és két autonóm köztársaság alkotja. Városok: Autonóm köztársaságok: Járási központok: Vasutak hossza: 1232 km nincs villamosítva
POLITIKAI BERENDEKEDÉS Pártok Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja: a legerősebb moldáv párt, 2001, 2005, és 2009-ben is megnyerte a választásokat. Külkapcsolatok Moldova a Független Államok Közösségének a tagja, az ország elsősorban kelet-orientált. A függetlenségi (tehát oroszbarát) politikának elkötelezett híve a jelenlegi vezetés, és a korábbi kormányfő, Mircea Snegur többek között a Romániához való közeledési próbálkozásai miatt bukott meg. Újabban az EU-val is szorosabbra fűzik a kapcsolatokat. Az ország az egyetlen a volt szocialista államok közül, amelyikben deklaráltan kommunista kormányt választottak. Itt a legerősebb a nosztalgia az egykori Szovjetunió és az általa nyújtott létbiztonság iránt. A Dnyesztermenti területek A Dnyeszter folyó és az ukrán határ közötti szakasz, az ún. Dnyeszter-menti Köztársaság (oroszul: Приднистрове, moldáv nyelven: Stînga Nistrului hovatartozása jelenleg is viták tárgyát képezi. A szláv többségű régió (kb. 1/3 orosz, 1/3 ukrán, 1/3 moldáv) nem fogadja el a moldáv fennhatóságot, ezért 1990-ben kikiáltották függetlenségüket, amelyet azonban csak Dél-Oszétia és Abházia ismert el. Ezen (szintén szakadár országoknak) nagykövetségük is működik Tiraspolban) Így jött létre a Dnyeszteren túli szakadár-köztársaság, melynek központja Tiraspol (Тирасполь). Bár a terület de jure a Moldovai Köztársaság részét képezi, de facto Kisinyov nem gyakorol ellenőrzést fölötte, az ott élő mintegy négyszázezer polgárnak saját himnusza, pénzneme, sőt saját gépkocsi-felségjelzése, illetve rendszámtáblája van. A helyzet rendezésére tett kísérletek mindezidáig eredménytelennek bizonyultak. Gagauz Köztársaság További sajátossága az országnak a déli részen élő, török eredetű nyelvet beszélő, ám ortodox keresztény gagauz kisebbség, melynek a kilencvenes évek elején területi autonómiát biztosítottak, így jött létre a Gagauz Autonóm Terület (Териториа Аутономэ Гагаузэ) Comrat székhellyel.
DEMOGRÁFIA A Moldovai Köztársaság egyike az egykori Szovjetunió legkisebb területű, ám legsűrűbben lakott utódállamainak. A 2004-es népszámlálási adatok a szerint 3 388 070 fő élt a Moldvai Köztársaságban (Transznyisztriát nem számítva), ez etnikailag a következőképpen oszlott meg: Nemzetiségek: moldáv 64,5%, ukrán 13,8%, orosz 13%, gagauz, egyéb (teljes területre), Érdekesség az, hogy a magukat de facto románnak valló moldovaiak száma 70 275 főre nőtt. A városok és nagyobb járási székhelyek lakossága (2004-es népszámlálás adatai) Név Lakosság Lakosság elővárosokkal Chişinău 647 513 712 218 A lakosság etnikailag megoszlása meglehetősen heterogén. Többséget alkotnak a moldovánok, az ő arányuk a kilencvenes évek eleje óta a lakosság egészében növekvő arányt mutat. Politikai-gazdasági súlyában továbbra is igen jelentős az orosz, illetve az ukrán kisebbség. Az oroszajkúak felülreprezentáltak a városi lakosság körében, valamit a tudományban, a közéletben, és – leginkább – a gazdaságban, illetve a politikában. Jelentőséggel bír a fentieken kívül még a bolgár, illetve a gagauz nemzetiség. A gagauzok (ortodox keresztény törökök) az autonóm Gagauziában élnek, ahol többséget alkotnak. Az orosz nyelvet a lakosság 99%-a beszéli, és még mindig domináns nyelv a kultúrában, a művészetben és a közigazgatásban. A változatos etnikai felépítés ellenére viszonylag ritkák a nemzetiségek közötti konfliktusok. Gazdasági téren a válság a munkaerő kivándorlását okozta. Az 1989-es és a 2004-es népszámlálási adatok szerint Moldova elvesztette 400 000 lakosát, a lakosság 9%-át. Elemzők becslése szerint azóta a kivándorlás gyorsul, viszont számos idénymunkás él az országban bejelentés nélkül. Vallások A lakosság nagy része orthodox keresztény. Az ország a Moszkvai Patriarchátus joghatósága alá tartozik, két metropóliára (Kisinyovi és Tiraszpol-Dubeszári) tagolódik, melyekhez több püspökség tartozik. Mint orthodox országokban általában, itt is jelentős a kolostori élet. Az ország műemlékeinek nagy többsége egyházi tulajdonban van, ezeket a lehetőségekhez képest rendezetten tartják. A liturgia nyelve a moldován (az egyházi imakönyvek, stb. cirillbetűs írást használnak), az oroszajkú területeken az egyházi szláv, gagauziában a gagauz. A romániai kevert (un. hibrid-) naptár használatától eltérően itt mind a Karácsony, mind a Húsvét, mind pedig az összes többi ünnep számítása bizánci (Julián-) naptárral történik (mint ahogyan az orthodoxia főáramlatába tartozó autokefál egyházak többségében is, pl. Oroszország, Ukrajna, Szerbia, és a Közel-Kelet keresztény közösségeiben—Alexandriai-, Antiochiai-, Jeruzsálemi-patriarchátusok egyaránt ezt használják). Több városban jelentős kisebbséget alkotnak a katolikusok. Napjainkban egyre inkább terjedőben vannak a különféle neoprotestáns szekták (Adventista, Baptista, stb. közösségek imaházai lépten-nyomon épülnek). A legnagyobb városokban elenyésző létszámú örmény kisebbség él. Kisinyovban létezik krisnás központ is. |
