Képhez vagy ábrához tartozó felirat

A moldáv nép és a moldáv nyelv

Mielőtt rátérnénk a moldáv kultúrára pár szóban ki kell térni ennek a kultúrának a hordozójára a moldáv nyelvre és a moldáv népre is. Nyugaton, így hazánkban is konzekvensen össze szokás mosni a román etnikumot és nyelvet a moldáv, moldován néppel és nyelvvel.

1993-ban Vasile Strati, aki tíz évvel később a moldáv–román szótárt is megszerkesztette, Moldávok a világban című könyvében kifejezi azon meggyőződését, hogy a moldáv egy önálló, független és a romántól különböző nyelv.

A legrégibb fennmaradt román nyelvű dokumentumokat (Scrisoarea lui Neacşu, 1512) egy 43 betűs cirill ABC-vel írták. A moldvai, bukovinai kolostorok alapító okirataiban, feliratokon, kódexekben használták ezt az írásrendszert. 1860-ig a királyi Romániában is cirillírást használtak, 1860-62 között egy átmeneti (kevert) írást, majd 1862-től végleg áttértek a latin írásra. A latin betűs román írás gyökerei a XVIII. sz-ig nyúlik vissza, ekkor az Erdélybe betelepülő oláhok már szorgalmazták a latin írás bevezetését. Moldova viszont továbbra is őrizte a régi írást, egészen 1991-ig, attól fogva folyamatosan elterjedt Moldovában is a román helyesírás, ma már csak elszórta, 1-1 szót, feliratot találhatunk a régi írással.

Az 1994-ben elfogadott alkotmány a moldáv nyelvet nyilvánítja ki államnyelvként.

A Moldovai Köztársaságban beszélt nem irodalmi nyelvre a romániai moldvai nyelvjárás sajátosságai jellemzőek, azzal a különbséggel, hogy erősen hat rá az orosz nyelv, az általánosan elterjedt kétnyelvűség miatt. Gyakoriak az orosz szavak és nyelvtani szerkezetek. Általában az orosz szavakat a román nyelv szabályai szerint ragozzák, de előfordul, hogy meghagyják az orosz többes szám alakját, és hozzá illesztik a román határozott névutót (például tapocichile – „a sportcipők”, bulocichile – „a zsemlék”, sosischile – „a virslik”).

Szigorúan nyelvészeti értelem véve tehát nem beszélhetünk önálló, romántól különböző moldáv nyelvről. Viszont a nép identitásának védelme érdekében, mindenképp van létjogosultsága a „moldáv nyelv” kifejezésnek, ez a 2004-es népszámlálási statisztikából is kitűnik, ahol a megkérdezettek 60%-a moldáv, és csak 16%-a vallotta magát román anyanyelvűnek.

           Moldáv             %        román             %

Össz.    2 029 847       60%     558 508         16,5%városi   521 323         40%     302 857         23,2%falusi    1 508 524       72,6%  255 651         12,3%

De mindeközben fejben kell tartanunk, hogy a két nyelv gyakorlatilag ugyanaz, viszont a két nép már nem. A helybeliek megfogalmazása szerint hasonló a szituáció, mint Németország és Ausztria esetében, ahol a közös német nyelv ellenére senki nem vonja kétségben Ausztria (vagy éppen Lichtenstein) jogát a teljes nemzeti függetlenségre.

További információk: Stati, V. N. - Dicţionar moldovenesc-românesc. Tipografia Centrală, Biblioteca Pro Moldova, Chişinău, ISBN 9975-78-248-5

 

Népi művészet

Moldovában a népművészet gazdag hagyományokkal rendelkezik. Híres a textilkészítés, hímzés, elsősorban geometrikus, és stilizált virágmotívumokat dolgoz fel. Évszázados hagyományai vannak – főképp délen – a kelim szőnyegek készítésének. A fafaragások közül a tálakat, használati eszközöket, vázákat kell kiemelni, gyakran ezeket festik is. Ugyanezen művészet monumentális formában jelenik meg a fából faragott templomi ikonosztázokon is. A kerámia és cseréptárgyak között szintén a funkcionális használati tárgyak (tálak, korsók) dominálnak. A népművészet szép példányait országszerte több múzeum is bemutatja.

 

Irodalom

Az első moldáv nyelvű krónika Grigore Ureche (1590-1647) tollából maradt ránk. Vasil Lupu uralkodása alatt terjedt el a könyvnyomtatás, amely magával hozta a fametszetek készítésének elterjedését is. A románnal közös nyelv miatt, ezt követően számos olyan író, költő van, melyet mindkét országban számontartanak.

Dimitrie Cantemir fejedelem irodalmi alkotásokat is létrehozott. Kiemelkedő munkája a Moldova leírása, melyben a XVIII. századi Moldovát dolgozza fel, mind történelmi, mind kulturális, irodalmi, politikai szempontból. 

A moldáv irodalom sajátos színezetét a szláv hatásoknak köszönheti. Constache Conachi (1777-1849) a szentimentalizmus, Constantin Stamati (1786-1869) a romantika, Alexandru Donici (1806-1866) pedig a realizmus moldovai képviselője. A 20-as években, bár nem moldáv, de Kisinyovban írta több művét Puskin is. A XIX. századi írók közül ki kell emelni Alexandru Hăşdeu-t (1811-1874), aki, bár oroszul írta műveit, de a továbbiakban inspiráló hatása volt a moldáv szépirodalomra, így annak egyik megalapozója volt. A század második felének írói közül Mihail Kogălniceau (1817-1891), Vasile Alecsandri (1821-1890) hazafias munkáiról ismertek. Ion Creangă a nagy mesemondó meséi közül több magyarul is olvasható.

A XIX.-XX. századok fordulóján, valamint a szovjethatalom hatására a XX. század elején megnövekedett a politikai tartalmú írások száma és jelentősége. Jellegzetes mű ebből a korból Nichita Marcov (1903-1937): Hív a párt c. regénye, de az osztályharctól a kolhozok szervezéséig sokféle téma feldolgozásra kerül. A II. Világháborút követő, szovjet-moldáv irodalom már külföldön is ismertebb, így magyarul is olvashatunk több művet is ebből a korból.

 

Zene

A zenei kultúra alapja a szláv egyházi zene. A XIX. században ezt tudatosan próbálták kiszorítani bizánci dallamokkal, ami egy sajátos moldáv egyházzenei kultúrát eredményezett. A bukovinai részen, nemzetközi viszonylatban is híres a Putnai kolostor kórusa, Moldovában a Saharnai, Curchi, Căpriăna kolostoroknak van a legismertebb kórusa.

A népzene hasonló a románhoz, alapja a szintén vallásos eredetű karácsonyi regös énekek átmenetet képeznek a világi és egyházi zenei kultúra között. Az északi és déli országrész népzenéje jelentősen különbözik, a gagauz zene egészen speciális. A török hatásnak köszönhetően több balkáni elem is található a moldáv zenében. Cantemirnek többek között van egy átfogó leírása a moldovai zenéről, hangszerekről is.

 

Színház

A modern színjátszás kezdetei a XIX. század elejéig nyúlnak vissza. Az első színtársulat 1809-ben alakult, főképp orosz színészekkel, a darabok is oroszok voltak, illetve az előadás nyelv is. Az 1812-es csatlakozás Oroszországhoz a kultúra ezen részében is felpezsdítette az életet. 1816-ban játszottak először moldáv nyelven, majd lassacskán kialakult az önálló moldáv színházi kultúra is. Vasile Alecsandri (1821-1890) nevéhez fűződik a jászvásári színház megszervezése. Több drámáját napjainkig játsszák. A XX. században vidéken is alakultak meg a színtársulatok, Kisinyovban 1926-ban tartották az első operaelőadást.

 

Film

1897-ben forgatták Kisinyovban az első mozgóképet a Lumiére cégének megbízásából. 1912-ből származik az első filmhíradó, „Ünnep Kisinyovban” (Торжества в Кишинёве) címen, Besszarábia Oroszországgal való egyesülésének alkalmából készült.

1947-ben szervezték meg az első filmstúdiót, ahol kezdetben dokumentumfilmeket forgattak. Az első, itt készült film Mihail Bilinszkij rendezésében az Egyenlő az egyenlők közt (1949) volt, majd Aron Jeniny Virágzó Moldova (1951) követte. 1957-ben avatták fel az új, játékfilmek készítésére is alkalmas stúdiót, ekkor vált ki a kijevi filmgyárból a Moldova Film is.